Türelem langyos ételt terem – Bécsikapu vendéglő, Kőszeg

Egy kemény janicsár

Kőszeg, mint tudjuk, egy kis ékszerdoboz, annak is a közepében a gyémánt a Bécsikapu vendéglő. Legalábbis így élt valami régi emlékképünkben. Megerősíteni vagy leszámolni ezzel érkeztünk ide. Betérve egy vicces ruhába öltözött pincérféleséget fedeztünk fel a félhomályban, ki éppen jól megérdemelt levesét szürcsölte. Pár köhécseléssel, székhúzigatással sikeresen megzavartuk ebben. Letette hát a kanalát és szigorúan kiutasított minket a teraszra. Halványan próbáltunk ellentmondani, hogy esik és hideg van – de kioktatott, hogy van ám a terasznak teteje. (És különben se tessék olyan nyámnyilának lenni.)
Innentől egy picit jobbra fordultak a dolgok, mert hamarost érkezett egy csirkehúsleves háziasan, kis fazékban (610 HUF). Minden földi jóval ellátva ami csk elfér egy efféle kis fazékban. Hibaként csak azt róhatjuk fel, hogy az a halászlé csészében (490 HUF), amit szintén voltunk bátor megrendelni, csak nem akart megérkezni.
Mikormár eléggé gyanús volt a dolog, hogy elfelejtődött, a „Tanuló” feliratú misz fiatalemebr sajnálkozva vállát vonogatta, hogy ő azt nem is hallotta. Mindenesetre, gyorsan pótolta az elmaradást és tessék, egészen finom hallé érkezett. Nem egy csoda. De ki vár csodát manapság egy esős napon a teraszon csücsülve?
Ám innen kezdve beborult. A janicsár kedvence, (2.000 HUF) amely frissen sült hátszín, fűszervajjal valószínűleg valamelyik cipőtalpgyárból maradt meg, mint túl kemény alapanyag lábbelihez. A fogunk ugyan erős, ezt az akadályt még legyőztük volna, de az íze és a jellege sajnos elvette a bátorságunkat.
Szerepelt még itt egy szalontüdő zsemlegombóccal, (1.200HUF) meglehetősen langyos állapotban. A zsemlegombóc még nagyjából rendben is volt, de a szalontüdő közel sem okozott akkora örömet, amelyet az igazi szalontüdőt kedvelő csapatunk remélt. Vagy a tüdő régi vagy, mi. Kedvetlen, erőtlen ízek, semmi boldog lobogás. Pechünkre nem a zónaadagot kértük (840 HUF), pedig az is bőven elég lett volna. Amúgy zóna szinte mindenből van és ez azért felettébb dicséretes. Éljen a kispörkölt.
Bánatunkat házi pálinkákba fojtottuk, hibátlan eresztés.
Összefoglaló: Éhen nem maradtunk, a leveseknél még nagyon bíztunk – túllendülve az üdvözlés helyetti közjátékon – aztán pedig olyan közepes vendéglátóipari dolgokat kaptunk, s ettől egy csöppet elszomorodtunk,d e nem adjuk fel, akad talán még más gyöngyszem is ebben az ékszerdobozban.
Bécsikapu vendéglő, Kőszeg, Rajnis utca 5. A vár alatt