2010. augusztus 17., kedd

Rosenstein, te állócsillag

Jó, Jó, Jó, Jó


A magyar vendéglátás egén akad néhány állócsillag. Az állócsillagot onnan lehet megismerni, hogy évek óta, többé-kevésbé töretlenül tartja a formáját, nem szemtelenedik el, nem nagyképűsködik el a dolgot,sőt, még a dicsőség sem száll a fejébe. (Már amennyiben egy vendéglőnek van saját feje.)
A pesti Rosenstein fogalom. Ide mindig öröm betérni, s távoztunkkor sincsen semmi okunk panaszkodni. Sőt
Egy nyárnapi ebédet költünk itt el. A minőségre garanciának tűnik, hogy egy hátsó asztalnál éppen Bíró Lajos falatozik, aki az egyik legkitűnőbb magyar séf, a Bock bisztró vezetője. Nyilván tudja, hogy hova jár.
Indítunk egy tárkonyos őzragú levessel és egy csésze igen finom korhely-halászlével. Az első kanalak után tudjuk, igen, van még remény, itt még tudják, hogyan kell akár a régi ételeket is rafináltan Pincérünk felettébb kedves és szívesen magyaráz a mi kérdéseinkre. És alig-alig keveri össze, ki mit kér, pedig vagyunk majdnem tizen. És mindenki mást és persze mindenki meggondolja magát néhányszor – de hát nagy a kísértés, nehéz bármiről is lemondani.
Példálódzó felsorolásunkban említsünk meg a bőséges halválasztékból egy lazacfilét roston, tejszínes, bazsalikomos vargányával – amely egyik ifjú Levinünk tetszését azon nyomban elnyerte.
S bár eleinte szemeztünk egy roston báránygerinccel, na persze fokhagymamártással és tojásos burgonya körettel – de aztán alább adtunk a nagy löttyös lendületből és beértük eelkészíteni, úgy hogy a mai kor gyermeke is megnyalja utána a kezét.
Egyébként, itt mondjuk el, hogy az étlap hosszú, nagyon hosszú. gy camembert-rel gratinírozott csirkemell aszalt szilvás rizzsel. Ott van ez is. Legközelebb valószínűleg a szarvasok kerülnek terítékre, de a különféle libamájak is reszkethetnek, mert még megyünk.
A végén még egyikünknek másikunknak lecsusszant egy csokoládé bomba friss eperrel. Ezt pincérünk kifejezetten ajánlotta, még azzal együtt is, hogy mi már jóllakottnak minősítettük magunkat. Szerinte viszont kár lenne kihagyni és milyen igaza volt.
Szóval, a Rosenstein tartja magát – nem egy olcsó hely, de néhanapján ennyi kényeztetést megérdemlünk.
Rosenstein vendéglő, Budapest, Mosonyi utca 3. Közel a Keletihez.

2010. augusztus 9., hétfő

Sellőkkel hörpintgetve

Dalmát harapás

Egy Dalmácia szerte közismert mondás szerint, ha nem láttad még Skradint, semmit sem láttál a dalmát tengerpartból, ha Skradinban nem jártál a Mate vendéglőben, semmit sem tudsz Skradinról és ha nem ittál Anka nénje borából, akkor nem is voltál a Mate-ban.

Mi meg persze szeretnénk ismerni Dalmáciát, Skradint ezt a kis városkát a Krka vizesés alatt komáljuk és bár akad bennünk férfias tartózkodás a horvát borokkal kapcsolatban, azért ezt legyőzzük magunkban, különösen arra az érvre, hogy végülis travaricával vagy slivovicával is operálhatunk, ha nagy a baj.

Fess hajónkat lehorgonyozzuk hát a csendes skradini öbölben és kis gumicsolnakunkkal szállunk partra, valami hollywoodi sztár vagy olajsejk többemeletnyi jachtja mellett.

A Mateban egyébként már Bill Gates is járt, több fröccsöt (a helyiek ezt valamely okból gemist-nek nevezik) is megivott.

Azóta nincs panasz a Windowsokra.

Szóval, képzeljünk el egy tengeröblöt, igazi, kék vízzel, néha még delfinekkel, de sellőlányokkal mindenképp. Pálmafák, délszak, édes kisváros.

És akkor megérkezik az olajbogyó, a sajt és az egészen finom, helyi sonka a prsut (10 dkg 35 kuna - 40-nel szorzandó most éppen) , amelyet a tengeri levegő pácolt éretté. Ilyenkor az ember úgy gondolja, hogy ő az élet császára és kér még egy kancsót, abból a fehérből (40 kuna egy liter), hozzá Jamnica féle ásványvizet(10 kuna).

És nehezen tudja eldönteni, hogy ez tényleg ilyen jó a paradicsommal, a hagymával, az olajbogyóval vagy csak ez a varázslatos hangulat teszi, a tenger morajlásával, a sirályok verregésével.

Mindenesetre a Konoba Mate évtizedek óta üzemel, ugyanannak a családnak a vezetésével.Nagymama, anya, lánya ügyködik itt a kuncsaftok nagy megelégedésére. A férfiágat az errefelé nem oly ritka háborúk tragikusan megritkították – a férjekre, apákra, nagyapákra néhány porosodó, egyenruhás urat ábrázoló kép emlékeztet egy boroshordó felett, rögtön a pálinkás butykosoktól balra. A nagypapa ugyanis törkölypálinkával kezdte itt megalapozni a család jó hírét.

Figyeltük egy darabig, hogy helyiek is beteszik-e ide a lábukat, amiből tudni lehet, ez csak a turistáknak készült, hatásos mű-hely-e.

Jelentjük, valódi, igazi, helyi alkoholisták is feltűnnek itt – ami magunkfajta tengeri utazók számára mindig jó jel.


Konobe Mate, Horvátország, Skradin, a kikötőnél, a nagy fák alatt.