2009. május 14., csütörtök

Nem az, amire vágyunk – Cotton Club Budapest


A figyelmetlen pincér esete

Leküzdjük a forgóajtót – már ez sem könnyű – és ott állunk bután a Cotton Club nevezetű intézményben. Merre tovább. Bár akad egy-két lézengő, aki szemmel láthatóan ide tartozó személy, de csak azért sem segít. Feltaláljuk magunkat és lemegyünk a lépcsőn. Egy kártyaszobába csöppenünk, továbbra sincs senki, akitől információt kaphatnánk. De nem veszünk ám el, megtaláljuk a félhomályos termet, ahol vacsorálni fogunk.

Kis színpadon dzsesszzenekar küzd, elég jók és nagyon hangosak. Külföldi vendég esetén ideális vacsorahely, beszélgetni nem nagyon lehet, legfeljebb a szünetekben.

Ami a vacsorát illeti, „svédasztalost” kértünk 5.000 HUF-ért. Az idézőjel talán némi magyarázatra szorul. A választék ugyanis áll egy ún, cezár salátából, egy sült zöldséges valamiből, töltött káposztából és egyfajta sütiből. Kétségtelen, annak a 10-15 embernek, aki ebben a hatalmas teremben lézeng kár lenne többet előhozni.

A cézár saláta gyenge utánzata egy valódinak. Még sasfiók salátának is túlzás lenne nevezni. A némi csirkemell, salátával összekeverve, bágyad száraz kenyér/pirítós társasaágában. A sült zöldség hozza a vendéglői alapot. A töltött káposzta, amely marhahúsból készült – viszont kifejezettem finom. Jól fűszerezett, a markáns káposztaízt jól ellensúlyozza a marha férfiasabb zamata.

Kérünk néhány koktélt, elsőnek is Mojito- t (1.290 HUF), aztán áttérünk az egyszerű viszkire, a jó öreg Johny Walkerre (2X950 HUF). Rögtön duplára, mert a felszolgálót nem nagyon sikerül odacsalnunk, amikor újra kérni akarunk valamit. Pedig igazán szépen jelentkezem, aztán integetek, később füttyögök is. A biztos a dupla, ami már nálunk van.

Közben a légkondiból úgy jön a hideg, hogy arra gyanakszunk, itt mélyfagyasztani szeretnék a szegény kuncsaftot. Újabb hosszas, kínos procedúra, míg felffedez minket a tömegben (két max. három asztalnál ülnek még) a szakszemélyzet és tesz valamiféle gyenge ígéretet a hőháztartásunk megmentése érdekében.

Ekkor újra nekiveselkedünk a cézár salátának – második menet, sikerül még az utolsó egység eszcájgot megmentenünk. Igaz, az első kör után egyáltalán nem kapkodták el a szennyes edény eltávolítását az asztalunkról.

A számlát hosszú slejfnin rakják elénk, különösebb titok itt nincs.

Kibírtuk, ennyi volt, viszlát.

Cotton Club vendéglő Budapest, VI. Jókai utca 26


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése