A Legelőbe is eljutunk

Előhang:

Béta ügynök már napok óta húson élt. Véres, nagy emberhúsból lakmározott, de a kövérjét azért kikerülte, csak a lélekből kanyarított magának. Abból viszont jó nagyot. Csak úgy habzsolta a még szinte élő lelket – persze azt azért nem állítjuk, hogy tényleg pont így volt, de azt sem, hogy Béta ügynöknek, magának, ez annyira jól esett volna. Csak az élet hozta így, hogy felhagyni sem bírt azzal, hogy hegyes és kevés amalgámmal dúsított fogacskáival, újabb és újabb darabokat tépett le a még dobogó lélekből. Mert neki volt érzelmi intelligenciája.

Aztán eljött egy pillanat, amikor a körúton, közel az Oktogonhoz egy új Gourmet hely nyílt, ahol halat kóstolt. 

És erről eszébe jutott, hogy akkor most zöldet enne, salátát és gyümölcsöt.

Hóna alá csapta hát Alfa ügynököt és meg sem állt a pesti Dob utca 46/ig. És ne gondoljuk azt, hogy a „meg se állt” az afféle költői szófordulat. Nem, nem. Ez maga a nyers leírása annak a valóságnak, ami történt. A pesti Dob utca és környéke ugyanis, mintegy varázsütésre megtelt egyszerre madárcscsicsergéssel, részeg turistákkal és egymásba érő jobbnál jobb kulináris helyekkel. Itt egy japán vendéglő, ott egy kézműves burger, emitt egy kávézó, ott meg egy süteményes hely nyílt ki, mint a gomba eső után.

De Béta és Alfa mindezekkel mit sem törődve határozott léptekkel átvágott madárcsicsergésen, turistán és kulináris helyeken.

Egyetlen dolog vezérelte őket. Az a szép zöld saláta. A Legelő.

Tárgyalás:

És hopp, már itt is vagyunk tárgyunk helyszínén, a Legelőben. Az intézmény békés hangulata azon nyomban átragad A-ra és B-re. Kicsiny hely ez, pár asztalka, barátnék találkozásához ideális hely. A pultban egy helyes fiú és egy kedves leány áll, de azt is mondhatnók, hogy egy kedves fiú és egy helyes leány. Kik nagy türelemmel magarázzák el, hogy melyik saláta mi lenne. Mert persze az alapanyagokat külön-külön persze, hogy felismerjük. De itt csapatostul járnak. Talán kezdjük a crazy babyvel, amely vegyes zöldsaláta, ananász, feta, avocado, aszalt vörösáfonya, mandula, balzsamecet jóillatú elegye, amely szükségesetén elbír egy kis sült csirkemellet is. Helló bébi!

De a hely névadója a Legelő saláta is kedélyes vállalkozás, sárgarépa, kaliforniai paprika, fehérhagyma, lilakáposzta, uborka, koktélparadicsom, madársaláta, zeller, citromos olívás öntettel. És nyilván rozé kacsamell jön hozzá kiegészítésnek.

De van itt kéksajtos és ananászos, avocados (tudták, hogy banán mellett szebben érik?) és kék vagy éppen kecskesajtos.

Persze szürcsölni hozzá lehet limonádét vagy répalevet –és a sor fantáziánk szerint még hosszan sorolható.

Első pillantásra persze egy salátában – bármilyen finom is legyen az – nincs annyi rafinéria és eredetiség, mint egy szaftos húsban. Egy zöldségekből összeállított étek nem feltétlen olyan különleges, mint egy pácolt, szuvidolt, csinoska szelet bélszín. Ám ennek is megvan a maga varázsa. Főleg, ha kedvesek, barátágosak – úgy az egész össze van rakva, hogy nem is értjük, hol jártunk eddig, ha nem itt. (És persze hallal, hússal és egyéb jófalatokkal kiegészíthetjük a salátánkat. Itt fordult a kocka. A hús a kiegészítő a salátához. Igazságot a salátának!

Befejezés:

Kifelé menet Béta ügynök a távolba mered és effélét jegyez csak meg. Alfa, jössz te még az én salátabáromba. És magában, igaz nagyon halkan, valami olyasmire gondol, hogy nem lehet mindig csak mégoly szépen szeletelt lelken élni. Sekély e kéj.