Béta ügynök gyorsan lépdelt felfelé a ranglétrán. Voltak
érmei, amelyeket a legfelső polcon tartott, bár gyakran viccelt azzal, hogy „azt
már nem érem el”. Aztán kupái,
amelyekből leginkább pezsgőt szeretett inni, és keskeny, nyakas üvegekből
áttöltött házipálinkát, apró, pici kortyokban. Ettől kifényesedett gombszeme és
hirtelen keblére ölelte volna a világot.
Béta ügynök sikereinek a titka az a 32 alak volt, amelyek
közül mindig az éppen legalkalmasabbat tudta magára ölteni. Méghozzá úgy, hogy
közben mindegyik ő volt. A hegyes fogaival véres húst és lelket marcangoló és
az angyalian kedves. A jéghideg és a szeretetre éhes. A farkas és a nyúl. Sőt,
néha még a plüssmaci és a gondos szülő is. Ahogy a feladat megkívánta, csak
átbucskázott magán és hol egy vegetáránus étteremben kért csülkös bablevest a
meglepett pincértől, hol egy újonnan nyíló halvendéglőben közölte blazirtan,
hogy ha kapna kóstolót, akkor bizonyára írna az egész vállalkozásról a
blogjában. Mert ú ugye gasztroblogger is. Aztán pár szóban elmagyarázta, miként
kellene az üzletet vezetni . és huss már kánya képében tova is reppent.
Ilyen képességekkel persze minden feladatot nagyszerűen
oldott meg, nem is csoda az előléptetések sora. Alfa ügynök csak úgy kullogott
a nyomában és csodálta állandó jellegű kollegája ki nem apadó életerejét,
szeszélyes, édes ötleteit. S titokban próbálta ellesni a fogásokat és csak
nagyon ritkán jutott eszébe, hogy talán Gamma ügynökkel simább lenne az élet.
(Amúgy, nem lett volna az, ráadásul szakmailag sem jelentett volna akkora
kihívást. Talán Gammával ha hurka és kolbászsütőkig eljutott volna, ami azért
mégsem a szakma csúcsa.)
Béta ügynök, mint megbízott járőrparancsnok, hóna alá csapta
Alfa beosztott alügynököt és a legkedvesebb, legaranyosabb, már-már kívánatos
mosolyával csak annyit mondott, hogy Kisparázs.
És már helyet is foglalt a Kazinczy utca elején egy magas
asztalnál, miközben szakértő szemmel egy pillanat alatt felmérte az aprócska
teret, amelyből oldalt nyílik a konyha, ahol szegény thai szakácsok nagy lángok
fölé görnyedve sütnek-főznek.
Belépőnek itt egy tom yum yai leves, amely megborzongatja
még a kérges szívűeket is. Csípős, citromos csirke- vagy halleves. Ó de abból a
fajtából, mit kanalazva arra gondolunk, mint a ritka szerelmek idején, hogy bár
sosem múlna el. Itt jegyezzük meg, hogy mindkettő képes múlani, miközben a
leves azért laktatóbb. Annyira, annyira, hogy időnként még főételt sem kérünk
ám hozzá. Pálcikával, ahogy a nagyok, fogjuk ki belőle a jobbnál jobb
darabokat. Élvezzük az omlós citromfű ízét, amint szétpattan a nyelvünkön, a
koriander báját, a galangal gyökér harciasságát. Aztán a maradékot kihörpintjük
a tálkából és úgy kiáltjuk együtt: ejha, hijnye, piha – no ez egészen finomra
sikeredett. És magunkban arra gondolunk, ahogy tekintetünk majd lejjebb siklik
az étlapon, le a mee luang koong levesig, ami húsleves alapú sárgatészta leves,
sitake gombával, kínai kellel, csirkehússal. Vagy még, le a a combok,a térdek
alá, oda az izgató, feszes lábikrákig, a kietiao tom yum koong-ig, amelyről
szótár nélkül is tudjuk már, hogy talay csípős citromos rák risztésztával,
chilipasztával, földimogyoróval – a szebb világért.
Utána odasandítunk a wokban készültek felé.
-
Mit szólna kedves Alfa ügynök – veti oda magabiztosan a
ma különösen kedves és sokszorosan kitüntetett Béta ügynök - kao pad koong-hoz? A múlt héten magam is
jártam a forrásvidékén, ahol a sült rizs rákkal keveredik a tenger
gyüm,ölcseivel és a szépen rigó tenger habjaival. S ráadásképpen mindez a 39.
emeleten. Na ne nézzen úgy, akadnak nekem még barátaim szerte a nagyvilágban.
E poetikus ajánlásnak még itt a Kazinczy utca sivatagában is
nehéz lenne nemet mondani. Hát ha még látjuk Béta ügynök szemében felcsillanni,
azt a kis pajkos szikrát, amelyről oly sok ügynök álmodozik, csillagtalan
éjszakán, miközben a bilagitot keresi a felső polcon.
Béta ügynök közben csak mesél, mesél, már a negyvenegyediken
jár, – most szereti az egész világot, és hasonló jókat vár el a galaxistól,
miközben lassan, puhán, hogy toll sem rezdül egy kao niao muang landol az
asztalon – azaz egy kókusztejes, ragacsos rizs, mangóval.
Béta elégedetten bólint, miközben mindent feljegyez kis
szolgálati noteszébe.
-
Látja Alfa, ma még magát is egészen elviselem. Jót tesz
az a távollét néha. De azért ne bízza el magát, mert jön még kutyára dér. Jut
eszembe, holnap egy kínai?
(Kisparázs, Budapest VII. Kazinczy utca 7.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése