Ahol még régi sláger zeng
A Calgary a Frankel Leóban egy intézmény. Nemcsak azért, ahogy berendezték. Mert persze azért is. Beraktak ide papagájtól kezdve asztaldíszig, subától pianínóig mindent. Mintha egy távoli, kicsit lökött, súlyos gyűjtögetési szenvedélyben szenvedő, de azért szeretetreméltó nagynéni szobája, vagy inkább konyhája lenne.
A fő műsorszám maga Viktória, aki az intézményt vezeti már hosszú évek óta, nagy szigorral. E sorok szerzőjét egyszer például alaposan megrótta, amikor a második, max. harmadik, de a negyediknél semmi esetre sem több dupla viszkijét kérte, hogy fékezzen már kedves, mit fog kezdeni azzal a szép leánykával, ki jobbján foglal helyet? A „szép leányka, ki jobbomon foglalt helyet” ekkor teljes szolidaritásáról biztosítandó, kért magának is egy hasonló italt, kivívva ezzel Viktória fejcsóváló rosszallását. Ami nem esett nekünk jól, mert ez a hely valahogy úgy van megszerkesztve, hogy a kedves vendég szeretné elnyerni Viktória rokonszenvét. Néha sikerül.
Egyszer például, míg utánpótlásért szaladt, minket bízott meg a sör csapolásával. Kár, hogy mindenki bort szeretett volna éppen. De olyan érzés volt a pult mögött állni, mint az iskolában, amikor kiment a tanító néni és minket kiküldött a táblához, hogy írjuk fel a rosszakat. Ó, a hatalom mámorító íze. Vagy ez most az Unicumé volt?
De vissza a Calgaryhoz. Kicsiny hely ez, szűknek is mondható. És az a temérdek vicik vacak amit bezsúfoltak ide – talán mindettől együtt terem az embernek komoly otthonosság érzése. Ha valaki nagyon akarja, enni is lehet kérni, zsíroskenyér hagymával mindig akad. De a múltkor egy kis borsófőzeléket is ajánlott nekünk V.
És oldalra beszorítva ott egy pianínó. A régi szép időkben a késő éjen egy-egy vendég megbízást kapott, hogy csönges
sen be a szomszéd háza, ébressze fel az akármilyen urat, az kapja magára a ruháját és jöjjön át a régi slágereket zengeni. És így is lett.
Egyszer egy igen konszolidált külsejű barátom – a konszolidált külső nyers rockzenészt rejtett – engedélyt kapott arra, hogy maga játsszon a hangszeren, amely játék egyébként az értő közönség legnagyobb tetszésével találkozott. Viktória is csak hümmögött, hogy kedves ez egész szép volt – és mi csak ültünk boldogan, hogy tessék, a mi barátunk.
A Calgary, hogy összefoglaljuk a széttartó elmetöredékeket, nagyszerűen alkalmas arra, hogy ábrándos tekintetű leányok feje elcsavarását itt kezdjük. Mert van benne valami különleges fülledtség, valami időn túliság, - talán erotika? - amely jól megalapozza azt az eldöntendő kérdést: Nálad vagy nálam?
És ha még ebben egy kis bizonytalankodás támadna, akkor, uccu, tova a Bambiba. Annak még a legzordabb szívek sem képesek ellenállni. Nálad, édesem.
Calgary, Budapest, Frankel Leó utca 24. A Margit híd budai hídfőjétől egy macskairamodásnyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése