Old fashioned - Tata, Diákpresszó

Mignon, unikum, lila ruhás nő

Tata édes kis város. És különösen emeli a fényét néhány jelentős vendéglátóipari egység. Vegyük rögtön a Diákpresszó nevű műintézményt, amely a méltán híres tatai Eötvös József Gimnázium szomszédságában terül el – talán nem véletlenül. Itt a kis dombocska tetején, az egykori zsinagóga – ma görög-római szobormásolatok múzeuma – mellett található ez az intézmény. Amely helyi adatközlőnk szerint különösen fontos szerepet játszik az itt serdülő ifjúság nevelésében. Pompás találkozóhely a város felé vivő úton, de aki a romantikusabb, tóparti sétát kedveli, annak sem kell nagyot kerülnie, ha egy frissítőre vágyik. A magyar vidéki minimal-art jegyében fogant belsőépítészeti megoldásokat csak egy Lila ruhás nő reprodukciója töri meg. Egyébként itt minden a funkcionalizmusnak van alárendelve, vagyis gyorsan, lehetőleg olcsón inni. Helyi, magát megnevezni nem kívánó, ám saját bevallása szerint egykoron a Diákpresszóban sok időt eltöltő informátorunk úgy emlékszik, hogy azokban a nehéz években mindig akadt itt kéthetes süti, száraz linzerkarika és a többi.

Ma, ami a föltűnő, a rend és a tisztaság, kétségtelen, hogy ottjártunkkor, a tavaszi szünet idején nyilvánvalóan kevesebben – mondhatni senki sem – teszi be ide a lábát.

De ebből se vonjunk le semmiféle meszsemenő következtetést. Hanem inkább állapítsuk meg, mi több, elvi éllel szögezzük le, hogy ha egy gyors Unicumra és egy hozzávaló nagyfröccsre (400HUF) vágyunk, olyan környezetben, amely akár a múlt századot is idézheti, ne habozzunk, jöjjünk be ide.

Diákpresszó, Tata, Hősök tere 2.