Együtt pisiltem egy csontvázzal
„Csodálatos hely a kocsma.” Mondja mellettem Sancho Panza az este egyik előrehaladott pillanatában, és igaza van. Ezt érzi az ember itt, a Bar Ladinóban. Zsizsegés van, jó zene, kényelmesen ülünk; jó hely, na.
A pincérekkel az a helyzet, hogy nem ismered meg, ki a pincér, annyira emberiek. Olyanok és úgy is öltöznek mint bárki közülünk. Senkinek nem tűnne föl, ha fölvennék pár rendelést legközelebb. Mintha mindenki tulajdonos lenne, mintha egy jó fej baráti társaság viccből nyitott volna egy kocsmát. Humoruk is van; szerintem okosak. Figyelmesek és kedvesek: már a második alkalomtól a törzsvendég ázsiója jár nekünk. Az egyik pincér/tulajdonos/haver nem biztos, hogy normális, de nem baj. Több ízben leül a mellettünk lévő két lányhoz, míg azok fogyasztanak, és szórakoztatja őket. Gyönyörű palacsintát evett az egyik, biztos cimbi volt és ingyen kapta- feltételezzük. Kivárjuk, míg elmennek és ottmarad a számla az asztalon, hogy föl van-e számolva a palacsinta. Föl van. Akkor ezek normál vendégek voltak, csak itt ez így megy? Jó tudni. A pincérek/tulajok/jóbarátok között van továbbá (szintén Sancho Panza szerint) az egyetlen vonzó raszta hajú fiú a földön.
Meg itt szinte mindig van valami kis extra. A múltkor együtt pisiltem egy csontvázzal meg egy matrózzal, akik folyamatosan jöttek elő a pincéből. Farsangi bál volt. Máskor a Lehet más a politika! rendezvénye tömi meg a helyet, mi nem őmiattuk jövünk (noha úgy biccentek, mintha igen), de mégiscsak ott járkál az asztalok között szerény mosollyal Schiffer András, értő szakemberek szerint hazánk jövő jövő miniszterelnöke. Most meg isteni élődobos koncert volt, csak úgy. Hát ilyen hely ez.
És szép is: eltalálták a határt a még nem túl elengáns, de mégis szemet gyönyörködtető dekorációban, elegáns csillárok és merész, díszes tapéta néhány megfelelő helyre odarakott poszterrel, képpel, csempesorral. Pont jó. És nem mű romkocsma.
De mivel, mint tudjuk, csak Isten tökéletes, nézzünk szembe azzal, hogy a Bar Ladino:
1. drágább, mint szeretném. Részrehajló lista: korsó sör: 480 (ez még hagyján), nagy unicum: 720. Ez fáj. Mentségükre legyen mondva, hogy mindig csordultig van a pohár. Lehet, hogy a pohár kicsi, de azért jól veszi ki magát, ráadásul nagy sikerélmény kiöntés nélkül meginni az első kortyot. Kb. olyan érzés, mint egy tökéletesen kivitelezett ászana után. Enyhítő körülmény az is, hogy elfogadnak meleg étkezési csekket. Hideg italra is.
2. Legutóbb (most először) nem volt jó a sör. Ez kínos és rémes, pláne, hogy húsz percet vártunk rá. Megittam, mert nagyon szomjas voltam, de mint jóakarójuk szóvá tettem, hogy ez nem volt finom és friss, és kértem egy másik fajtából egy új pohárral. (Az sem volt valami jó, de lehet, hogy ugyanabból hozták mégis.) Mindenesetre a második poharat maguktól is fölajánlották és a végén csak ezt az utóbbit számolták föl.
3. Néha túl hangos a zene, kicsit üvöltve kell beszélgetni. De ez senkit ne riasszon el. Egyrészt mert jó zene van, másrészt mert kérésre lehalkítják.
A konyha is remek, bár ez kicsit kevésbé érdekel, de néha én is éhes vagyok azért. Jó példa a Bar Ladino mentalitására, hogy egyszer, mikor nem tudtam eldönteni, szeretem-e a sütőtökkrém levest, minden problémázás és főnökkel történő egyeztetés nélkül kaptam kostolót egy kis tálkában. És isteni volt.
Hát csak így tovább: nekem legyen mindig sok étkezési csekkem, a Bar Ladino meg virágozzék, már meleg van, nyitva vannak a Dob utcára néző nagy ablakok, mindenki benéz, mi meg ki, élet van a levegőben, mint egy normális városban, ahol vannak jó helyek, és az emberek élvezik az estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése