
Tatán maradunk, ebben a föstői kisvárosban, annak is a tavának a partján, hogy egy kis hetvenes évek Balaton feelingjével lepjük meg úgy magunkat, mint a velünk lévő serdületlen ifjúságot.
A parton, a kikötőnek nevezett hajóállomással szemben több intézmény is szóba jöhet. Mi – rutinos rókák vagyunk ám – bennszülött idegenvezetőket veszünk igénybe, akik bázisul a Szörf nevű egységet ajánlják. A Szörföt egy közepesen igénytelen bodega, egy nagyméretű hordó, néhány faasztal és sok limlom alkotja. A Jó időre való tekintettel mi már csak a jócskán belakott gazdasági udvar jellegű részen lelünk helyet. De éppen ezért jöttünk ide, ez a régi jó érzés kell, hogy hagyd itt apukám a pénzedet, amúgy meg nem nagyon vagyunk rád kíváncsiak.
Mindenesetre itt is kérünk unicumot és fröccsöt. Kicsit habozunk, hogy kannás vagy palackos borból legyen-e. de aztán eszünkbe jut hajlott korunk és elkényeztetett mivoltunk, jöjjön az a palackos.

Kérünk bablevest (850HUF) mert még tavalyról emlékszünk arra hogy a rósejbnivel föladott rántott hús inkább a hanyagolható kategóriába tartozik. A bableves az az igazán semmilyen, de azért még ehető kategóriába tartozik, állapítjuk meg, amikor egy szemmel láthatóan eltévedt leányka a fapadunkra koppintja tálcástúl. A kenyér viszont hibátlan.
Kettőt az egyben alapon közben jelentős akvizíciót hajtottunk végre az innen c

Ámde ne legyünk telhetetlenek, a mellékhelyiség csinos és tiszta, a sörválaszték elégséges. Gyors éhünket is el tudjuk itt verni. És az azért elég jó, ahogy kibámulunk a napsütésben a tó felé – nézzük a váracskát – benne nagyszerű presszó – és arra gondolunk…. De mire is? Hogy mégiscsak jó, hogy ha zárványokban is, de valami megmaradt abból a világból, amikor még komoly esti programnak számított elmenni és találni egy jó lángosost.
Szörf és Fapuma, Tata, Tóparti sétány, a hajónál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése