2024. október 23., szerda
2015. április 14., kedd
Hal álom a Teréz körúton
Egy szép napon Béta ügynök kipukkadt, mint egy
szappanbuborék. És Alfa ott állt egyedül.
Hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy akkor most nagyon szomorú legyen vagy csak egy kicsit. Érezzen űrt, vagy rántsa meg a vállát és mormogjon valami olyasmit magában, hogy na, ez is megvolt. Tanácstalanul álldogált, s mint ilyen helyzetekben általában szokta, Béta egészen titkos számát tárcsázta. Persze senki sem vette fel. Új időszámítás kezdete? –morfondírozott Alfa, aki mostanában képtelennek bizonyult a jövőbe látni. Átmeneti zavar vagy már tartósan erre kell berendezkedni? Tényleg csak egy szappanbuborék lett volna az egész? Szalmaláng? Annak mondjuk elég perzselő. Mint disznótoron a gázpalack csöve.
Hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy akkor most nagyon szomorú legyen vagy csak egy kicsit. Érezzen űrt, vagy rántsa meg a vállát és mormogjon valami olyasmit magában, hogy na, ez is megvolt. Tanácstalanul álldogált, s mint ilyen helyzetekben általában szokta, Béta egészen titkos számát tárcsázta. Persze senki sem vette fel. Új időszámítás kezdete? –morfondírozott Alfa, aki mostanában képtelennek bizonyult a jövőbe látni. Átmeneti zavar vagy már tartósan erre kell berendezkedni? Tényleg csak egy szappanbuborék lett volna az egész? Szalmaláng? Annak mondjuk elég perzselő. Mint disznótoron a gázpalack csöve.
Az jutott eszébe, hogy ezt meg kell majd akkor Béta ügynökkel
tárgyalnia, nyilván jól össze is vesznek közben, aztán utána szemérmes verseny,
ki kezdi a kibékülést. Majd rájött az okfejtésben lévő súlyos logikai
ellentmondásra. A szappanbunorék nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül, hogy
valaki ne volna. Ergo se békülés, se semmi.
És ha csak átmeneti üzemzavar? Vagy más szupertitkos
feladatra osztották be Bétát? Előléptették, kinevezték, beiktatták? A
képességei, az esze és a hegyes ki fogai meglennének hozzá.
Alfa tehát arra jutott, hogy miután még mindig nem lát a
jövőbe, kár ezen venyelegni. Hátha a jövőben, ott áll, ül, fekszik Béta
és vár. Vagy nem.
Érezte, ki kell keverednie ebből az ördögi körből, ugyanis
delet harangoztak a Terézvárosi templom nehéz fémkerítésével a vizelőktől
védett tornyában.
Így hát határozott léptekkel elindult egy halas felé – amely
sosem számított Béta fő vadászterületének.
Mert kérem, a Teréz körút 10 alatt, közel az Oktogonhoz
nyílt egy csuda kis hely. Béta egyszer már járt itt, akkor gyorsan elmagyarázta
a személyzetnek, miként kellene vinni a boltot, majd elégedetten távozott.
Nos a Street Food Around the World feliratot a homlokán
viselő objektum a hal-álom. Finomabbnál finomabb tengeri herkentyűk, lazacok,
heringek és más csudák kelletik magukat. De olyan frissek, olyan üdék, hogy
szinte még érezni rajtuk a tengerszagot. Béta – még előző inspiciálásakor –
némelyikről azon nyomban megállapította, hogy lengyelül beszél. (Lásd, mint beszerzési
forrás.) És ugyan az étlap szerint van itt csevap vagy a mostanában oly divatos
kézműves hamburgerek egész sora, ne hagyjuk magunkat elcsábítani.
(Óh, azok a hegyes fogacskák, ahogy a lélekbe mélyednek.
Vagy ahogy málnázott. De tovább, tovább.)
A grillezett lazac pak choival, friss csirákkal –
természetesen ott készül előttünk a pultban a gyorskezű szakács által.
Alfa elégedetten jegyezte fel titkos kis füzetébe, hogy öröm
látni egy embert, aki szemmel láthatóan ennyire szereti a munkáját. Miközben
sül a már megfelelően előkészített és igen emberes méretű lazac, egy gyors
kóstolót ad. Egy édes-sós pácban érlelt lazacot – állítólag svéd recept – de
olyan büszkeséggel nyújtja át, mintha az a Francia Becsületrend lenne. Csak
annál sokkal finomabb.
Aztán persze a hering salátát sem lehet otthagyni arra a pár
percre, míg elkészül a tálunk. Van hozzá friss, finom pirítós. A heringnél egy
jókora piros felkiáltójel kerül a noteszba. Ha netán Béta megtalálná, tudja hol
kell keresni az igazságot.
Majd ahogy a hering el, a lazac beúszik a képbe. Alfa élete
során leküzdött már néhány lazacot puszta kézzel – de ez valóban ott van a
topon, a lazacok örök ranglistájának a vezető helyén.
Alfa hát végiggondolja a lehetőségeket. Mondjuk Béta tényleg
szappanbuborék, melyen a napfényben oly szépen játszanak a szivárvány
megcsillanó fényei. De csak ennyi. Ebben az esetben gyakran őrjáratozik majd
erre a helyre.
A másik eshetőség, hogy Béta mégiscsak állandó jellegű
testestárs, aki hamarosan újra és kitörő örömmel csatlakozik a kicsiny
csapathoz.
Ez esetben a Klauzál téri Kádár következne, amely
kétségtelenül megalapozhatna egy új, még erősebb szövetséget.
Addig is, aki teheti, jöjjön a Teréz körút 10-be. Mert
csudajó a koszt, kellemes és van benne genius loci is, közepesen átsütve. Kelt,
mint fent. SK.
2015. március 19., csütörtök
A Kisparázsba toppanék s repült felém. Anyád!
Béta ügynök gyorsan lépdelt felfelé a ranglétrán. Voltak
érmei, amelyeket a legfelső polcon tartott, bár gyakran viccelt azzal, hogy „azt
már nem érem el”. Aztán kupái,
amelyekből leginkább pezsgőt szeretett inni, és keskeny, nyakas üvegekből
áttöltött házipálinkát, apró, pici kortyokban. Ettől kifényesedett gombszeme és
hirtelen keblére ölelte volna a világot.
Béta ügynök sikereinek a titka az a 32 alak volt, amelyek
közül mindig az éppen legalkalmasabbat tudta magára ölteni. Méghozzá úgy, hogy
közben mindegyik ő volt. A hegyes fogaival véres húst és lelket marcangoló és
az angyalian kedves. A jéghideg és a szeretetre éhes. A farkas és a nyúl. Sőt,
néha még a plüssmaci és a gondos szülő is. Ahogy a feladat megkívánta, csak
átbucskázott magán és hol egy vegetáránus étteremben kért csülkös bablevest a
meglepett pincértől, hol egy újonnan nyíló halvendéglőben közölte blazirtan,
hogy ha kapna kóstolót, akkor bizonyára írna az egész vállalkozásról a
blogjában. Mert ú ugye gasztroblogger is. Aztán pár szóban elmagyarázta, miként
kellene az üzletet vezetni . és huss már kánya képében tova is reppent.
Ilyen képességekkel persze minden feladatot nagyszerűen
oldott meg, nem is csoda az előléptetések sora. Alfa ügynök csak úgy kullogott
a nyomában és csodálta állandó jellegű kollegája ki nem apadó életerejét,
szeszélyes, édes ötleteit. S titokban próbálta ellesni a fogásokat és csak
nagyon ritkán jutott eszébe, hogy talán Gamma ügynökkel simább lenne az élet.
(Amúgy, nem lett volna az, ráadásul szakmailag sem jelentett volna akkora
kihívást. Talán Gammával ha hurka és kolbászsütőkig eljutott volna, ami azért
mégsem a szakma csúcsa.)
Béta ügynök, mint megbízott járőrparancsnok, hóna alá csapta
Alfa beosztott alügynököt és a legkedvesebb, legaranyosabb, már-már kívánatos
mosolyával csak annyit mondott, hogy Kisparázs.
És már helyet is foglalt a Kazinczy utca elején egy magas
asztalnál, miközben szakértő szemmel egy pillanat alatt felmérte az aprócska
teret, amelyből oldalt nyílik a konyha, ahol szegény thai szakácsok nagy lángok
fölé görnyedve sütnek-főznek.
Belépőnek itt egy tom yum yai leves, amely megborzongatja
még a kérges szívűeket is. Csípős, citromos csirke- vagy halleves. Ó de abból a
fajtából, mit kanalazva arra gondolunk, mint a ritka szerelmek idején, hogy bár
sosem múlna el. Itt jegyezzük meg, hogy mindkettő képes múlani, miközben a
leves azért laktatóbb. Annyira, annyira, hogy időnként még főételt sem kérünk
ám hozzá. Pálcikával, ahogy a nagyok, fogjuk ki belőle a jobbnál jobb
darabokat. Élvezzük az omlós citromfű ízét, amint szétpattan a nyelvünkön, a
koriander báját, a galangal gyökér harciasságát. Aztán a maradékot kihörpintjük
a tálkából és úgy kiáltjuk együtt: ejha, hijnye, piha – no ez egészen finomra
sikeredett. És magunkban arra gondolunk, ahogy tekintetünk majd lejjebb siklik
az étlapon, le a mee luang koong levesig, ami húsleves alapú sárgatészta leves,
sitake gombával, kínai kellel, csirkehússal. Vagy még, le a a combok,a térdek
alá, oda az izgató, feszes lábikrákig, a kietiao tom yum koong-ig, amelyről
szótár nélkül is tudjuk már, hogy talay csípős citromos rák risztésztával,
chilipasztával, földimogyoróval – a szebb világért.
Utána odasandítunk a wokban készültek felé.
-
Mit szólna kedves Alfa ügynök – veti oda magabiztosan a
ma különösen kedves és sokszorosan kitüntetett Béta ügynök - kao pad koong-hoz? A múlt héten magam is
jártam a forrásvidékén, ahol a sült rizs rákkal keveredik a tenger
gyüm,ölcseivel és a szépen rigó tenger habjaival. S ráadásképpen mindez a 39.
emeleten. Na ne nézzen úgy, akadnak nekem még barátaim szerte a nagyvilágban.
E poetikus ajánlásnak még itt a Kazinczy utca sivatagában is
nehéz lenne nemet mondani. Hát ha még látjuk Béta ügynök szemében felcsillanni,
azt a kis pajkos szikrát, amelyről oly sok ügynök álmodozik, csillagtalan
éjszakán, miközben a bilagitot keresi a felső polcon.
Béta ügynök közben csak mesél, mesél, már a negyvenegyediken
jár, – most szereti az egész világot, és hasonló jókat vár el a galaxistól,
miközben lassan, puhán, hogy toll sem rezdül egy kao niao muang landol az
asztalon – azaz egy kókusztejes, ragacsos rizs, mangóval.
Béta elégedetten bólint, miközben mindent feljegyez kis
szolgálati noteszébe.
-
Látja Alfa, ma még magát is egészen elviselem. Jót tesz
az a távollét néha. De azért ne bízza el magát, mert jön még kutyára dér. Jut
eszembe, holnap egy kínai?
(Kisparázs, Budapest VII. Kazinczy utca 7.)
2015. március 18., szerda
A Legelőbe is eljutunk
Előhang:
Béta ügynök már napok óta húson élt. Véres, nagy emberhúsból
lakmározott, de a kövérjét azért kikerülte, csak a lélekből kanyarított
magának. Abból viszont jó nagyot. Csak úgy habzsolta a még szinte élő lelket –
persze azt azért nem állítjuk, hogy tényleg pont így volt, de azt sem, hogy
Béta ügynöknek, magának, ez annyira jól esett volna. Csak az élet hozta így,
hogy felhagyni sem bírt azzal, hogy hegyes és kevés amalgámmal dúsított
fogacskáival, újabb és újabb darabokat tépett le a még dobogó lélekből. Mert neki
volt érzelmi intelligenciája.
Aztán eljött egy pillanat, amikor a körúton, közel az Oktogonhoz
egy új Gourmet hely nyílt, ahol halat kóstolt.
És erről eszébe jutott, hogy akkor most zöldet enne, salátát
és gyümölcsöt.
Hóna alá csapta hát Alfa ügynököt és meg sem állt a pesti
Dob utca 46/ig. És ne gondoljuk azt, hogy a „meg se állt” az afféle költői
szófordulat. Nem, nem. Ez maga a nyers leírása annak a valóságnak, ami történt.
A pesti Dob utca és környéke ugyanis, mintegy varázsütésre megtelt egyszerre
madárcscsicsergéssel, részeg turistákkal és egymásba érő jobbnál jobb kulináris
helyekkel. Itt egy japán vendéglő, ott egy kézműves burger, emitt egy kávézó,
ott meg egy süteményes hely nyílt ki, mint a gomba eső után.
De Béta és Alfa mindezekkel mit sem törődve határozott léptekkel
átvágott madárcsicsergésen, turistán és kulináris helyeken.
Egyetlen dolog vezérelte őket. Az a szép zöld saláta. A
Legelő.
Tárgyalás:
És hopp, már itt is vagyunk tárgyunk helyszínén, a Legelőben.
Az intézmény békés hangulata azon nyomban átragad A-ra és B-re. Kicsiny hely
ez, pár asztalka, barátnék találkozásához ideális hely. A pultban egy helyes
fiú és egy kedves leány áll, de azt is mondhatnók, hogy egy kedves fiú és egy
helyes leány. Kik nagy türelemmel magarázzák el, hogy melyik saláta mi lenne.
Mert persze az alapanyagokat külön-külön persze, hogy felismerjük. De itt csapatostul
járnak. Talán kezdjük a crazy babyvel, amely vegyes zöldsaláta, ananász, feta,
avocado, aszalt vörösáfonya, mandula, balzsamecet jóillatú elegye, amely
szükségesetén elbír egy kis sült csirkemellet is. Helló bébi!
De a hely névadója a Legelő saláta is kedélyes vállalkozás, sárgarépa,
kaliforniai paprika, fehérhagyma, lilakáposzta, uborka, koktélparadicsom,
madársaláta, zeller, citromos olívás öntettel. És nyilván rozé kacsamell jön
hozzá kiegészítésnek.
De van itt kéksajtos és ananászos, avocados (tudták, hogy
banán mellett szebben érik?) és kék vagy éppen kecskesajtos.
Persze szürcsölni hozzá lehet limonádét vagy répalevet –és a
sor fantáziánk szerint még hosszan sorolható.
Első pillantásra persze egy salátában – bármilyen finom is
legyen az – nincs annyi rafinéria és eredetiség, mint egy szaftos húsban. Egy
zöldségekből összeállított étek nem feltétlen olyan különleges, mint egy
pácolt, szuvidolt, csinoska szelet bélszín. Ám ennek is megvan a maga varázsa.
Főleg, ha kedvesek, barátágosak – úgy az egész össze van rakva, hogy nem is
értjük, hol jártunk eddig, ha nem itt. (És persze hallal, hússal és egyéb
jófalatokkal kiegészíthetjük a salátánkat. Itt fordult a kocka. A hús a
kiegészítő a salátához. Igazságot a salátának!
Befejezés:
Kifelé menet Béta ügynök a távolba mered és effélét jegyez
csak meg. Alfa, jössz te még az én salátabáromba. És magában, igaz nagyon halkan,
valami olyasmire gondol, hogy nem lehet mindig csak mégoly szépen szeletelt
lelken élni. Sekély e kéj.
2015. február 7., szombat
Tanulj meg fiacskám Komédiásni, avagy a Komédás komédiája és a hű szerető
„Tanulj meg fiacskám komédiázni”- dúdolta Béta csak úgy
magának, miközben Kőbánya irányából a pesti belvárosba ért. Persze menüt enni,
hiszen delet ütött a terézvárosi templom sokat látott, nehéz harangja. „Tanulj
meg kacagni, sírni, ha kell” –folytatta, de fél szemmel már a kihelyezett
fekete táblán a menü hívogató szavait olvasgatta.
Na ja, hogy a Komédiás nevű jelentős, és oly sok emlékezetes
alkalomnak helyet adó intézmény ajtajánál. Igen, itt a Komédiásban esténként
senki nem lepődik meg, ha Zerkovitz szól búsongva a zongoránál, miközben Berta
és kicsiny kompániája újabb és újabb szíverősítőket rendel magának. Mert az
erős szív a hosszú élet titka. A kardiológusok ajánlásával.
De délben csak jó szervezőkészség kell, hogy megtaláljuk a
lgideálisabb menüt, mert szerencsére választék errefele van.
A Komédiásban ma például marha húsleves és hortobágyi
töltött palacsinta.
Úgyhogy meg is érdeklődjük ez utóbbi tartalmát, de persze,
hogy csirkéből készült és különben is, kérdeztem én, hogy hívják azt a halat.
A Komédiás, mint az jobb úri körökben közismert, afféle
kedves kis kuckónak van megépítve, igazi törzshelynek, színészek, balett
táncosok, kőfaragók és szimbola művészek részére. Ja, és életművészek is járnak
ide.
Béta hát helyet foglal egy földszinti üres asztalnál és
azonnal vad csevegésbe kezd. Mert itt ugye ismerős az asztaltárs, csak a neve
nem ugrik be hírtelen persze, de sebaj, mert neki sem a miénk.
De azért mindig van miről beszélni, az élet egy nagy közös
téma, s színész benne minden férfi és nő. De mire ezt végiggondolnánk, már
landol is a leves az asztalon. Olyan, igazi jó marhahús leves, szép a színe, az
illata, s édesen úszkálnak benne a kis
répadarabok, amelyek mind mind arra várnak, hogy Bétába kerülve béta-karotinná
váljanak. Mert az éeltben midnennek megvan a maga pontos helye.
Lehetne egy kcsit forróbb, de talán a főúr úgy gondolta,
Béta tüzes tekintete felmelegíti még a leglangyosabb húslevest is.
És utána egy szépen, ügyesen agyusztált hortobágyi
palacsinta. Itt jegyezzük meg, hogy az antivilágban szocializáltak sosem
kérnének ilyet, lévén közismerten a konyhai maradékok hasznosítására találták
fel ezt az ételt, De a Komédisban bízunk, és nem is alaptalan, mert eltekintve
attól, hogy talán kicsit fukarabb kézzel kellett volna mérni a sót, ízletes,
könnyű darab, ráadásul erős fogazat sem szükséges az elköltéséhez.
S mint a szomszédos asztalnál helyet foglaló, kedves,
imertlen ámde régi baráttól megtudjuk, bizony, itt napra-nap nagyszerű déli
menüt mérnek, s nem kevés törzsvendég élvezi itt a süppedős kényelmet.
Így hát Béta elégedetten bólint,s felveszi ezt a helyet is a
listájára. Mert Bétának lista léte is
már fontos. Aztán jóllakott gombszemeit
körbehordozva a helyiségen, elköszönőleg biccent és már csak a legkisebb kukta
hallja, hogy így folytatja a régi komédiás slágert „Ne higgy a barátnak, hű
szeretőnek, tanulj meg fiacskám komédiázni, mert minden, minden csak komédia.”
Tralalalala
2015. január 28., szerda
Lovagok a Menzán
A Menza kiötlői jó ötletnek vélték, hogy a kapitalizmus korában felidézik a hetvenes éveket, legalábbis, ami a dizájn és az elnevezést illeti. És nyilván rettentő viccesnek hitték azt a diszkrepanciát, amely így kialakult a szabadverseny korában. Miközben e már-már kultikus Liszt Ferenc téri intézménybe belépve az 1976-os Garzon étterem jut első pillanatban az eszükben. De ne tessék megijedni, természetesesen szó sincs időgépről, meg effajta modern csudákról. Csak egy belsőépítészi tréfáról - semmi többről.
Mert a Menza alapvetően egy jó és kedélyes hely a kétezres évek második évtizedéből. Igyekszik tartani a színvonalat az amúgy le-lecsúszó Liszt Ferenc téren.
Ezért is határoztuk el Bétával, a gizellatestű budai úriasszonnyal, hogy megvizitáljuk ismételten a helyet, hogy ugye menü szempontból. Mert egy gizellatestű budai úriassszony nem dugja be fitos orrocskáját csak úgy akárhová, még akkor sem, ha pirosra csípte a dér.
Szóval, gyerünk Béta. Ne kéresd magad. A Menza bejáratánál kedves hölgy fogad azzal a hírrel, hogy pár percet várnunk kell, mert telt a ház. De addig álldogáljuk csak ott oldalt, mindjárt szól, méghozzá név szerint, mert gondosan felirja egyikük - na, persze ez sem én vagyok - keresztnevét.
És tényleg, alig telik el kétropinyi idő, már szól, is, hogy a Béta kisasszonynak elkészült az asztala. Ennyi.
A heti menü kikészítve. Tárgynapunkon egy kifejezetten finom húslevest ajánlanak,méghozzá palacsinta-tésztáva, amelynek csak pár fokkal kellene melegebbnek lennie, hogy tökéletesenek lehessen mondani. Zöldség és hús - ahogy az kell. Az adag méretére sincs panasz.
(Sőt, még arr sem, hogy kapunk egy-egy pohár vizet ajándékba. Egyrészt ezért mindenütt plussz pontot adunk, másrészt később még kiderül, hogy ennek lesz szerepe.)
Hamarosan érkezik egy grillcsirke, és hozzá bulgur. A sült csirke az ugye sült csirke, itt általában nem sok helye marad a játékos fantáziának. Itt is csak annyi, hogy úgy megsózták, hogy csak na. Most nem sütjük (sütjük! -fel tetszettek figyelni a szóviccre?) el a régi, és ilyenkor obligát tréfát a szakács szerelmi életéről. Mert az pont senkit sem érdekel. El van sózva alaposan, de legalább tudjuk máris, minek van az a nagy pohár itt tele egy uszodányi vízzel kikészítve nekünk.
Mindezekkel együtt a Menza ilyenkor sem rossz hely. Mert ugyyan bár tömeg van, várni kell, nem elég meleg a leves, sós az étel - dehát ez egy menza. De nem ez a Menza, amelyik ilyenkor is megőriz valamit a hétvégi vagy az esti méltóságából. Talán a pincérek eleganciája, ahogy jó étvágyat kívánnak és rádmosolyognak, vagy a tudat, hogy máskor nem 1.100 forintértkedvesek, hanem ennek a többszöröséből, a fene tudja.
Meg is jegyzi Béta, hogy itt a lazacsteak is igen finom - de persze az drága. Ezért lazacot falni gazdag palikkal kényszerül idejárni - még szerencse, hogy a gizellatestű mindig tud magának választani étvágyához illő lovagot. Így élünk hát, menüről lazacra.
Menza, Liszt Ferenc tér
Só az már nem kell hozzá |
Hely:
Budapest, Magyarország
2015. január 22., csütörtök
Zöldséges vérszívó
A sárkányoktól természetesen nem félünk. Ahogy azt is
tudjuk, hogy boszorkányok nincsenek. A vérszívó vámpírokat könnyed kézzel
gúnyoljuk ki. Ettől függetlenül állandó
jellegű tettestársunk, Béta a gazellatestű, társaságát ezúttal is nélkülözni
kényszerültünk. Úgyhogy egyedül merészkedtünk le a vérszívó, azaz a Dracula
nevű egység gyomrába. Miközben Béta, a gazellatestű éppen feladta az utolsó
reményt. A postán, borítékban.
De minek is szaporítsuk a szót, amikor itt járunk a turisták
szakszerű és alapos megkopasztására szánt kerületben egy macskairamodásnyira a
székely zászlóval ékesített főkocsma mellett. A Széchenyi utca eddig kevéssé
volt ismert kulinárisan értelmezhető helyeiről, bár kétségtelenül, az utóbbi
időben, mintha… De ne szaladjunk előre. Egyelőre ezt az egyfejűt vizsgáljuk
meg.
Délután fél hármat üt
el a nagy óra, amikor leereszkedünk a lépcsőn az egészen étteremkülsejű, olyan
késő kilencvenes évek divatja szerint készült helyre. Egy lélek se, de ebből se vonjunk le következtetést.
Az asztalokon ott a menü étlapja, ezért dicséret jár. Mert
hiába írják ki pl fekete táblára a bejáratnál, mire leülök, én már el is
felejtettem. És vizuális típus lévén az sem elég nekem, ha gyorsan elhadarja a
pincér.
Ráadásul, ha jól értjük( óh, hol vagy ilyenkor Béta?) akkor
ez heti menü, három levessel, nyolc főétellel és jópár körettel. Ezekből lehet
a héten válogatni 950.- HUF- os áron, de aki befizet, annak már csak 850.
Nem beszélve arról az édes-mézes megjegyzésről a lap alapján,
amely szerint, ha a törzsvendégnek valami másra fájna a foga, (Bétaaaa!) akkor
azt menü árban elkészítik neki, ha „lehetőségeink engedik”.
Az ilyet már szeretjük.
Hamarost ott a csálinger és arra a javaslatunkra, hogy egy
gulyáslevest hozzon – meglepett hangsúllyal megjegyzi, hogy valamiért ma
mindenki azt kéri, úgyhogy az már nincs. De ajánl helyette egy zöldségkrémlevest,
ami nem is szerepel a felsorolásban.
Aztán habozunk a tengeri hal (inkább mi habozzunk, mint az a
hal), és egy lecsós csirkemáj között, úgyhogy végül a csevapot választjuk. De
csak azért mert a délelőttünket egy félig szerb barátunkkal töltöttük. (Aki
most megkérdi, hogy miért nem dűl el egy félig szerb az ólban, annak mars ki!)
És akkor csoda történik. Kisebbfajta csoda – de az is nagy
dolog. A csoda kicsi, a levesestál elég nagy. És olyan, de olyan finom
zöldségkrémleves lakozik benne, hogy csak na. Pikáns, kicsit talán mentás ízű,
remekbeszabott darab. Csak csettintenénk, ha nem lenne a kezünk tele kanállal.
Igen, ez a zöltségkrémleves bearanyozza a napunkat. Ezt
emlegetni fogjuk, valahogy úgy, hogy a mi Draculánk az igen – az egy vega vempájör
lehetett, mert ez valóban olyan igazian nagyszerű volt. (Vagy nagyszerűen igazi
– as you like.)
Utána ár nem majdnem
teljesen mindegy, milyen a csevap?
De. Mert se nem jó, se nem rossz, olyan menüs – de mi most
már itt mindent megbocsátunk.
És ígérjük ennek a vámpírlaknak, hogy visszatérünk még ide.
Akkor is, ha nem kaptunk pl egy pohár vizet, ami pedig már
sokfele tartozéka a menünek. Akkor is, ha sose érkezett meg az a savanyú, amit
kértünk. Ugyan már, mindez kötözködés egy olyan helyen, ahol így értenek a
zöldségelvesek nyelvén.
Dracula Budapest, V. Széchenyi utca 14.
2015. január 14., szerda
Főzelékbár - az ötödik kerületi ingatlanban
A Főzelékbár névre hallgató intézmény - már bocsánat - úgy
fest, mintha egy ötödik kerületi ingatlan panamából maradt volna itt. De miután
mi is tudjuk, hogy az ötödik kerületben nincsen, és sose voltak ingatlan panamák,
ezúton is elnézést kérünk mindenkitől, elsősorban a kerület volt
polgármesterétől a Pasa parkból, aztán a Főzelékbár minden kedves dolgozójától,
de legeslegfőbbképpen a zöldbab főzeléktől.
A mi kombinációnk, amit megjátszottunk |
Szóval, a Főzelékbár. Itt, ezen az egyre inkább el
turistásodó helyen amúgy ajándék egy ilyen proletár őszinteséggel működő
intézmény. Önkiszolgáló, kicsit zavaros módon megszervezve. Mert sorba állsz a
kajádért, azt ráteszik egy tálcára, majd a pénztárnál átveheted. N,a most ugye,
többen adagolják a kosztot. Lehet izgulni,a kasszánál, a tiedet nyomják-e a
kezedbe vagy sem . Mindez jó alkalmat teremt arra, hogy ismerkedjünk a környék
iroda-világának szorgos népével.
Ami az ellátást illeti, nevének megfelelően minden
alapfőzelék megtalálható a szortimentben. A sóska, a spenót, a tök, a zöldbab,
a szárazbab, talán még a paradicsomos káposzta is. Az árak felettébb
moderáltak. Történetünk főszereplője, a menü, mindösszesen hétszázkilencven
forint.
Ezért lehet választani egy levest. Ott jártunkkor
francia-hagymaleves, sütőtök leves és az évszaknak kevéssé megfelelő hideg
meggyleves ízei közül szemezgethettünk. Aztán ugye a főzelékek. És minden
főzelékek lelke, a hangzásvilágában is a létező szocializmust idéző: feltét.
A feltét lehet úgymint rántott sajt, fasírt, zöldség fasírt,
gomba, rántott karfiol vagy rántott csirkemáj. Igény szerint. Mondhatnánk, a
menük egész arzenálja sorakozik fel előttünk teljes fegyverzetben. Mert a
kombinációk száma igen nagy. Gondoljuk végig a hagymaleves babfőzelékkel
gombával esetétől egészen a hagymaleves spenót fasírozott lehetőségig. Mindez
matematikai lehetőség és kulturálisan inicializált választás.
Nos, mi a magunk csikágói gyomrával a francia hagymaleves,
zöldbabfőzelék, rántott csirkemáj mellett tettük le a garast – illetve a
hétszázkilencven forintot.
Majd szépen leültünk egy ablak melletti fotelba, egy fémből
készült afféle kerti asztalhoz.
A leves nekünk, akik a kalocsai 37. forradalmi ezred
kosztján is edződtünk könnyedén abszolválható volt. Sőt. A főzelék a nagyon
finom, a csirkemáj pedig a maga módján a csirkemennyország része, kifejezetten
ebédezők számára.
Összességében viszonylag gyorsan, kulturáltan lehet menűzni,
nem beszélve a tisztes ár- érték viszonyról.
Más kérdés, mit szólt volna mindehhez állandó jellegű
tettestársunk, gazellatestű Béta, aki a jóval kifinomultabb budai stíl
kedvelője. De miután ő mindig kritikus – de építőn kritikus – véleményével nem
befolyásolt minket, miután távol volt tőlünk, azt mondjuk, ide még
visszatérünk.
És kombinálunk tovább.
(Budapest, 5, Nádor utca 14.)
2015. január 6., kedd
Ring ciklus
Szegény combot kivasalták, benne hallgat a sötétség |
Egy ilyen nagy akcióba persze nem lehet afféle gasztro-Hübele Balázs módjára belevágni, hanem csak óvatosan, a lenini fokozatosság útján fontolva haladni.
Így jutottam el egészen az Andrássy útig, közben persze kis kulináris társam lemorzsolódott valahol a Menza, a Mozsár és a sarki falafeles Bermuda háromszögében. De ne tessék érte nagyon aggódni, ha máshol nem, majd a Wichmanban alkalomadtán rálelünk.
Enteriőr spanyollal |
Új idők, új szele. Menü. 1140 forintért, ami vállalhatónak tűnik még a mai ínséges időben is.A berendezés proletár őszinteséggel köszönt ránk. Viszonylag szűk hely, posztmodern, közepesen kényelmetlen bútorok, de nincs nagy dráma. Mondjuk, fogast nem lelünk, ezért lehuppanunk egy jókora spanyol család kabátkupaca alá és onnan szemléljük tovább a világot.
A pincér hamar előttünk terem, háromféle menüvan, de esetünkben (fél kettő) már csak kettő, mert az egyik elfogyott.
Kérdi, innék-e valamit. Még jó, hogy innék. Mikor nem innék én? De most, határozott és jellemes nemet intek a fejemmel. Ezt megértőleg tudomásul veszi és egy pillantás múlva megjelenik egy pohár limonádéval, ajándékba. Nem nagy dolog, de én örülök neki.
Na és utána érkezik egy nagyszerű, pikáns lencseleves. A menük világában határozottan állíthatjuk, hogy jól megállja a helyét. mondjuk az újév napjai után vajon miért akarnék még lencsét enni - de nyilvén más meg nagyon akarna, mert nem nyomott be vagy három adagot a jó édes anyjánál. És mitagadás, ez is felettébb ízletes. miután komótosan elköltöttem, már érkezik is a vasalt csirkecomb, krumplipürével. Mint a fenti képen megtekinthető, elég normálisan agyusztálva. A püré krumpliból - tenéked magyarázzam? A comb rendben van, és túlzottan elhízni sem fogunk a zabálástól.
Pincérünk kedvesen érdeklődik, hogy miként ízlett (a leves az agyon bejött) és már ott is a számla. És mi újra szabadon.
Ennyi az egész.
Bátran ajánlható egy ebédre. Jó idő esetén terasz is lesz. és így tovább.
Most pedig keressük meg elveszett barátainkat, akik talán már a Wichmanban csillognak, vagy esetleg a közeli Zsivágóban teáznak, vodkáznak, uborkáznak.
És foylt. köv. Vigyázat, függőséget okozhat.
A pincér hamar előttünk terem, háromféle menüvan, de esetünkben (fél kettő) már csak kettő, mert az egyik elfogyott.
Kérdi, innék-e valamit. Még jó, hogy innék. Mikor nem innék én? De most, határozott és jellemes nemet intek a fejemmel. Ezt megértőleg tudomásul veszi és egy pillantás múlva megjelenik egy pohár limonádéval, ajándékba. Nem nagy dolog, de én örülök neki.
Na és utána érkezik egy nagyszerű, pikáns lencseleves. A menük világában határozottan állíthatjuk, hogy jól megállja a helyét. mondjuk az újév napjai után vajon miért akarnék még lencsét enni - de nyilvén más meg nagyon akarna, mert nem nyomott be vagy három adagot a jó édes anyjánál. És mitagadás, ez is felettébb ízletes. miután komótosan elköltöttem, már érkezik is a vasalt csirkecomb, krumplipürével. Mint a fenti képen megtekinthető, elég normálisan agyusztálva. A püré krumpliból - tenéked magyarázzam? A comb rendben van, és túlzottan elhízni sem fogunk a zabálástól.
Pincérünk kedvesen érdeklődik, hogy miként ízlett (a leves az agyon bejött) és már ott is a számla. És mi újra szabadon.
Ennyi az egész.
Bátran ajánlható egy ebédre. Jó idő esetén terasz is lesz. és így tovább.
Most pedig keressük meg elveszett barátainkat, akik talán már a Wichmanban csillognak, vagy esetleg a közeli Zsivágóban teáznak, vodkáznak, uborkáznak.
És foylt. köv. Vigyázat, függőséget okozhat.
Aki eltalálja, képük mit ábrázol, az még nem teljesen itta el az eszét |
Címkék:
ajánljuk,
Budapest,
déli menü,
inni lehet,
terasz van,
wifi
2014. december 28., vasárnap
Nápolyt látni - és jót enni
A Dolce Vita titkai Nápolyban
Szeretnék úgy élni, ahogy élek, mondta a lazac, mielőtt bekaptuk |
Csak gyorsan összeütöttünk valamit |
Levágtuk az aranytojást tojó kagylót |
Ez volt az év itala |
Előételként pompás |
Ez kis vegyes ízelítő egy egyszerű piaci vendéglőben |
Betöltik történelmi hivatásukat. |
Bizonyos kellékek a dőzsöléshez itt beszerezhetőek |
Így készül a pizza - oktatófilm egy kockája |
Ha disznót is tartalmaz, akkor én biztosan nem ettem belőle |
Felirat hozzáadása |
Ez is ehető |
Nem lábtörlő, pacal |
Ez makaron, Regina kedvéért |
Címkék:
Olaszország,
tengeri herkenytűk
2014. december 21., vasárnap
A halászlé világa - ötletek karácsony alkalmából, akit érdekel
A karácsony és a halászlé között létezik valamiféle oksági összefüggés.
Magyar
Elek , az „Ínyesmester” szerint az igazi halpaprikásnak,
melyet másként halászlének is
hívnak, főzze azt bár a Tisza mentén a szolnoki vagy szegedi,
a Duna partján komáromi, tétényi vagy kiskőszegi, a Balatonon a fonyódi vagy a
badacsonyi halász, egyaránt életfeltétele, hogy többféle, éspedig eleven halból
készüljön, lehetőleg szabad tűzön, szolgafa horgára akasztott vasbográcsban.
Ez a többféle hal – folytatja Ínyesmester – legalább háromféle legyen: ponty, harcsa, aztán a Tisza mellett kecsege, a Dunánál süllő, a Balatonon fogas. Helyes, ha mindehhez úgynevezett apróhal is járul: kárász, keszeg vagy garda. Az apróhalat a bogrács aljába kell rakni, erre jöna pontyréteg,
e fölé a harcsa- esetleg csukadarabok. Az egyes rétegek közé nagyfejű, leves
makói vöröshagymát vagdalunk karikára.
Legyen benne hal, ikra, tej, paprika, és jó kenyér, amivel majd tunkolunk |
A halászlé nem egyszerűen egy étel, melynek fő célja éhünk
elverése, hanem a nemzeti identitás egyik alkotóeleme. A szakács, aki jó halászlét
képes készíteni, méltán nevezheti magát szakmája mesterének. Aki már evett
például a pesti Bock bisztró séfjének Bíró Lajosnak az alkotásából, az tudja,
miről beszélek. Természetesen, ha már itt tartunk, említhetjük Rosensteinéket,
akik szintén tudják, mi
kell ide. És a sor Kömlődtől Paksig, Füreden át Szegedig – jaj Baját ki ne
hagyjuk – a folytatható.
Ez a többféle hal – folytatja Ínyesmester – legalább háromféle legyen: ponty, harcsa, aztán a Tisza mellett kecsege, a Dunánál süllő, a Balatonon fogas. Helyes, ha mindehhez úgynevezett apróhal is járul: kárász, keszeg vagy garda. Az apróhalat a bogrács aljába kell rakni, erre jön
Maga a halászlé |
Azokban a
régi szép időkben a Tisza mellett még Tisza vizet kellett a
recept szerint használni, ma azért tessék kettőt számolni előtte, ha valaki így
akarná. Nemes-édes szegedi paprika szerepel ebben a verzióban, ez marad.
És most jön a legérdekesebb része a leírásnak: A háziasszony
vagy a házigazda a bográcsból tálal az asztalnál, Kecsege- fogas,
harcsadarabokat kapnak a vendégek alapvetően. A pontyból már csak annak mer,
aki külön kér, míg a bogrács alján meghúzódó apróhal a személyzetnek marad.
Természetesen halászlé receptből annyi van, mint a hal a
halastóban. Akad, aki szerint pontyból kell az egészet főzni, hozzáadni a belsőségeket, haltejet
és kész is. Komoly, már-már vérre menő vita folyik a passzírozni, nem
passzírozni ügyében, amelyhez képes a homousion – homoiusion ellentéte, vihar
egy pohár vízben.
Sokan kiemelik, hogy a hagyma az egyik kulcs. Újhagyma szóba
sem kerülhet, csak az az igazi, méretes vörös. Na és a paprika –
természetesen nem a téglaporosról beszélünk, hanem, amelyik színt, erőt életet
kölcsönöz a halászlevünknek.
Legyen benne tészta? Csavarjunk bele egy kevés citromlevet,
Adjunk hozzá tejfölt? Készítsünk esetleg máltai hallevest , alljottát, ahogy
korunk ínyesmestere, Váncsa István ajánlja egy tengeri halas variációval?
Vagy kövessük minden szakács Bibliáját a Larousse gasztronómiai lexikont, amely
Babette de Rozieres receptje alapján egy blaff-ot ajánl az Antillákról?
A halászlé és kis barátai |
Vagy éppen vessük össze a bajai és szegedi halászlevet?
Mindenesetre így vagy úgy a sűrű vörös lébe belemeríteni a kanalat, az már nyert ügy.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)