Hal álom a Teréz körúton

Egy szép napon Béta ügynök kipukkadt, mint egy szappanbuborék. És Alfa ott állt egyedül.
 Hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy akkor most nagyon szomorú legyen vagy csak egy kicsit. Érezzen űrt, vagy rántsa meg a vállát és mormogjon valami olyasmit magában, hogy na, ez is megvolt. Tanácstalanul álldogált, s mint ilyen helyzetekben általában szokta, Béta egészen titkos számát tárcsázta. Persze senki sem vette fel. Új időszámítás kezdete? –morfondírozott Alfa, aki mostanában képtelennek bizonyult a jövőbe látni. Átmeneti zavar vagy már tartósan erre kell berendezkedni? Tényleg csak egy szappanbuborék lett volna az egész? Szalmaláng? Annak mondjuk elég perzselő. Mint disznótoron a gázpalack csöve.

Az jutott eszébe, hogy ezt meg kell majd akkor Béta ügynökkel tárgyalnia, nyilván jól össze is vesznek közben, aztán utána szemérmes verseny, ki kezdi a kibékülést. Majd rájött az okfejtésben lévő súlyos logikai ellentmondásra. A szappanbunorék nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül, hogy valaki ne volna. Ergo se békülés, se semmi.

És ha csak átmeneti üzemzavar? Vagy más szupertitkos feladatra osztották be Bétát? Előléptették, kinevezték, beiktatták? A képességei, az esze és a hegyes ki fogai meglennének hozzá.

Alfa tehát arra jutott, hogy miután még mindig nem lát a jövőbe, kár ezen venyelegni. Hátha a jövőben, ott áll, ül, fekszik Béta és vár. Vagy nem.

Érezte, ki kell keverednie ebből az ördögi körből, ugyanis delet harangoztak a Terézvárosi templom nehéz fémkerítésével a vizelőktől védett tornyában.

Így hát határozott léptekkel elindult egy halas felé – amely sosem számított Béta fő vadászterületének.

Mert kérem, a Teréz körút 10 alatt, közel az Oktogonhoz nyílt egy csuda kis hely. Béta egyszer már járt itt, akkor gyorsan elmagyarázta a személyzetnek, miként kellene vinni a boltot, majd elégedetten távozott.

Nos a Street Food Around the World feliratot a homlokán viselő objektum a hal-álom. Finomabbnál finomabb tengeri herkentyűk, lazacok, heringek és más csudák kelletik magukat. De olyan frissek, olyan üdék, hogy szinte még érezni rajtuk a tengerszagot. Béta – még előző inspiciálásakor – némelyikről azon nyomban megállapította, hogy lengyelül beszél. (Lásd, mint beszerzési forrás.) És ugyan az étlap szerint van itt csevap vagy a mostanában oly divatos kézműves hamburgerek egész sora, ne hagyjuk magunkat elcsábítani.

(Óh, azok a hegyes fogacskák, ahogy a lélekbe mélyednek. Vagy ahogy málnázott. De tovább, tovább.)

A grillezett lazac pak choival, friss csirákkal – természetesen ott készül előttünk a pultban a gyorskezű szakács által.

Alfa elégedetten jegyezte fel titkos kis füzetébe, hogy öröm látni egy embert, aki szemmel láthatóan ennyire szereti a munkáját. Miközben sül a már megfelelően előkészített és igen emberes méretű lazac, egy gyors kóstolót ad. Egy édes-sós pácban érlelt lazacot – állítólag svéd recept – de olyan büszkeséggel nyújtja át, mintha az a Francia Becsületrend lenne. Csak annál sokkal finomabb.

Aztán persze a hering salátát sem lehet otthagyni arra a pár percre, míg elkészül a tálunk. Van hozzá friss, finom pirítós. A heringnél egy jókora piros felkiáltójel kerül a noteszba. Ha netán Béta megtalálná, tudja hol kell keresni az igazságot.

Majd ahogy a hering el, a lazac beúszik a képbe. Alfa élete során leküzdött már néhány lazacot puszta kézzel – de ez valóban ott van a topon, a lazacok örök ranglistájának a vezető helyén.

Alfa hát végiggondolja a lehetőségeket. Mondjuk Béta tényleg szappanbuborék, melyen a napfényben oly szépen játszanak a szivárvány megcsillanó fényei. De csak ennyi. Ebben az esetben gyakran őrjáratozik majd erre a helyre.

A másik eshetőség, hogy Béta mégiscsak állandó jellegű testestárs, aki hamarosan újra és kitörő örömmel csatlakozik a kicsiny csapathoz.

Ez esetben a Klauzál téri Kádár következne, amely kétségtelenül megalapozhatna egy új, még erősebb szövetséget.

Addig is, aki teheti, jöjjön a Teréz körút 10-be. Mert csudajó a koszt, kellemes és van benne genius loci is, közepesen átsütve. Kelt, mint fent. SK.