Főzelékbár - az ötödik kerületi ingatlanban

A Főzelékbár névre hallgató intézmény - már bocsánat - úgy fest, mintha egy ötödik kerületi ingatlan panamából maradt volna itt. De miután mi is tudjuk, hogy az ötödik kerületben nincsen, és sose voltak ingatlan panamák, ezúton is elnézést kérünk mindenkitől, elsősorban a kerület volt polgármesterétől a Pasa parkból, aztán a Főzelékbár minden kedves dolgozójától, de legeslegfőbbképpen a zöldbab főzeléktől.

A mi kombinációnk, amit megjátszottunk

Szóval, a Főzelékbár. Itt, ezen az egyre inkább el turistásodó helyen amúgy ajándék egy ilyen proletár őszinteséggel működő intézmény. Önkiszolgáló, kicsit zavaros módon megszervezve. Mert sorba állsz a kajádért, azt ráteszik egy tálcára, majd a pénztárnál átveheted. N,a most ugye, többen adagolják a kosztot. Lehet izgulni,a kasszánál, a tiedet nyomják-e a kezedbe vagy sem . Mindez jó alkalmat teremt arra, hogy ismerkedjünk a környék iroda-világának szorgos népével.

Ami az ellátást illeti, nevének megfelelően minden alapfőzelék megtalálható a szortimentben. A sóska, a spenót, a tök, a zöldbab, a szárazbab, talán még a paradicsomos káposzta is. Az árak felettébb moderáltak. Történetünk főszereplője, a menü, mindösszesen hétszázkilencven forint. 

Ezért lehet választani egy levest. Ott jártunkkor francia-hagymaleves, sütőtök leves és az évszaknak kevéssé megfelelő hideg meggyleves ízei közül szemezgethettünk. Aztán ugye a főzelékek. És minden főzelékek lelke, a hangzásvilágában is a létező szocializmust idéző: feltét.

A feltét lehet úgymint rántott sajt, fasírt, zöldség fasírt, gomba, rántott karfiol vagy rántott csirkemáj. Igény szerint. Mondhatnánk, a menük egész arzenálja sorakozik fel előttünk teljes fegyverzetben. Mert a kombinációk száma igen nagy. Gondoljuk végig a hagymaleves babfőzelékkel gombával esetétől egészen a hagymaleves spenót fasírozott lehetőségig. Mindez matematikai lehetőség és kulturálisan inicializált választás.

Nos, mi a magunk csikágói gyomrával a francia hagymaleves, zöldbabfőzelék, rántott csirkemáj mellett tettük le a garast – illetve a hétszázkilencven forintot.

Majd szépen leültünk egy ablak melletti fotelba, egy fémből készült afféle kerti asztalhoz.

A leves nekünk, akik a kalocsai 37. forradalmi ezred kosztján is edződtünk könnyedén abszolválható volt. Sőt. A főzelék a nagyon finom, a csirkemáj pedig a maga módján a csirkemennyország része, kifejezetten ebédezők számára.

Összességében viszonylag gyorsan, kulturáltan lehet menűzni, nem beszélve a tisztes ár- érték viszonyról.

Más kérdés, mit szólt volna mindehhez állandó jellegű tettestársunk, gazellatestű Béta, aki a jóval kifinomultabb budai stíl kedvelője. De miután ő mindig kritikus – de építőn kritikus – véleményével nem befolyásolt minket, miután távol volt tőlünk, azt mondjuk, ide még visszatérünk.

És kombinálunk tovább.

(Budapest, 5, Nádor utca 14.)