Jobb, mint otthon

Dunapark, Dunapark

A Dunapark kávéházban az a jó, hogy nagyszerű a kilátás, az óriási portálok mögül jól mutat a Duna és a budai oldal. Finom érzés itt üldögélni, ennél már csak az kellemesebb, ha eszünk is valamit. Ezúttal Tőkei Kálmán főz nekünk. Előételnek egy kacsamájjal indítunk, ami grillezett körtével kerül az asztalunkra, hozzá olajos-magvas burgonyafánk és az egész egy fehérboros mézmártással nyakonöntve. A kacsamájjal nagyot hibázni nem lehet – mindenesetre a várakozás a következő fogásokat illetően, mindezek után elég komoly.

Egy harcsafilé érkezik, kapros-tejfölös káposztával, vajas burgonyával.

Ennél a fogásnál határozottan azt gondoljuk, hogy ide kellene szoknunk, törzsvendéggé válnunk. Esetleg csatlakozni azok népes csapatához, akik szemmel láthatóan ide rendezkedtek be, afféle munkahelyként is használják a kávéházat – de hát tudjuk, ez az intézmény klasszikusan erre való. Ahogy Kellér Dezső oly találóan megfogalmazta: a kávéházban az a jó, hogy az ember ha itt ül, nincs otthon, és még sincs a jó levegőn.

Talán csak annyi változott, hogy ma laptopokkal vonul fel ide a dolgozók serege és inkább a mobiltelefon csöngését lehet hallani, mint a tollak percegését.

Tegyük hozzá, azért is ideális munkahelynek ez, mert a borválaszték igen széles és a felszolgálás is a tökéleteshez közelít. Vagy el is éri azt?

Amúgy, komoly étlap, benne évszakonként újuló rész, jó időben kellemes terasz. Világos terek, és gyönyörű Bauhaus.

Ennyi bíztatóra a koronát egy könnyed, frivol narancsos-málnás maszkarpone teszi fel. Amely, mint egy légies tünemény tűnik el pillanatokon belül – pedig mi már régen azt hisszük, jóllaktunk, egy falat se fér már belénk. Node ezt kihagyni igazi vétek lett volna.

Mindezt összevéve, igazán ajánlható hely, reggelitől a vacsoráig. Este, jobb napokon hangulatos élő zenével. A Dunapark azt mutatja, semmi sincs veszve a magyar vendéglátásban.

Dunapark, Budapest, Pozsonyi út 28, a Szent István park sarkánál.