A fejlődés tereA szegedi London Pubban az a jó, hogy még van remény a fejlődésére. Nemcsak azért, mert Szeged Magyarország kulináris fővárosává kezdi magát kinőni, de azért is, mert pár sarokkal odébb akad nagyszerű minta. A kelet-európai kultúrkör legjobb John Bull vendéglője. Sorozatunkban azon okból nem elemezzük, mert kétszer egymás után nem sikerült helyhez jutni benne. De vissza az úgynevezett London Pub-hoz, ahol a hellyel nincs gond. Bőven elférünk. És, hogy miért „úgynevezett”? Eredetileg ez a Z. Nagy cukrászda volt. Az évek óta bezárt helyen nyitott új cukrászdát (Dugonics cukrászda) a Kárász utca sarkán működő A Capelle tulajdonosa. Majd egy merész húzással a hátában egy angol stílű vendéglőt is beépített. De talán még nincs eléggé bejáratva, nem elég eredeti, nem elég hívogató, még nincs meg benne az a valami, amitől hamarost visszavágynánk ide. Megebédelünk, de a szívünk nem ide húz vissza.A kiszolgálás olyan vasárnap kora délutáni, unottkás. Az étlapon akadnak rokonszenvesnek tűnő fogások. Például a gemenci tüzes szarvas ragu leves – amelynek a magamfajta kulináris kalandor nehezen áll ellen. Enyhén csípős – kis (900,- HUF) és nagy adag (1,400 HUF) is. De amikor megérkezik, úgy g
ondoljuk, a szegény megboldogult szarvas ennél többet érdemelt volna. Nincs meg benne az a tűz, az a lendület, de még az a Gemenc sem, amit elvártunk. Akkor nézzünk még egy „Révészné halgombóc levesét” (600 HUF). Ez aranyló, pikáns, citromos halleves, filéből gömbölygetett gombócokkal, és amivel hamar megnyerte az én hófehér lelkemet, tejföllel tálalva. Egy
nagyságrenddel máris feljebb léptünk. Eredetibb is, alaposabb munka is, innen is csókoltatjuk Révészné dolgos kezeit.Nem húzom az idegeiket. Egy liba tor tál következett )1,950 HUF). S ha szegény liba combja kicsit tán túl szárazra is sikeredett (l
iba-hiba) a hozzá adott lencse viszont igen ízletes. Feledkezzünk meg a kicsit elhasznált jellegű krumplipüréről, legalábbis a látványáról, mert az ízére nem volt panaszunk.Összevéve, drukkolunk neki, mint minden angol pub-nak Magyarországon. Nem reménytelen, egyenek-igyanak itt, ha éppen erre járnak. De azért a nagy szegedi kulináris kaland nem itt vár ránk.
ondoljuk, a szegény megboldogult szarvas ennél többet érdemelt volna. Nincs meg benne az a tűz, az a lendület, de még az a Gemenc sem, amit elvártunk. Akkor nézzünk még egy „Révészné halgombóc levesét” (600 HUF). Ez aranyló, pikáns, citromos halleves, filéből gömbölygetett gombócokkal, és amivel hamar megnyerte az én hófehér lelkemet, tejföllel tálalva. Egy
nagyságrenddel máris feljebb léptünk. Eredetibb is, alaposabb munka is, innen is csókoltatjuk Révészné dolgos kezeit.Nem húzom az idegeiket. Egy liba tor tál következett )1,950 HUF). S ha szegény liba combja kicsit tán túl szárazra is sikeredett (l
iba-hiba) a hozzá adott lencse viszont igen ízletes. Feledkezzünk meg a kicsit elhasznált jellegű krumplipüréről, legalábbis a látványáról, mert az ízére nem volt panaszunk.Összevéve, drukkolunk neki, mint minden angol pub-nak Magyarországon. Nem reménytelen, egyenek-igyanak itt, ha éppen erre járnak. De azért a nagy szegedi kulináris kaland nem itt vár ránk.London Pub, a Dugonics Cukrászdában, Szeged, Dugonics tér 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése