Utazzunk kalmár-
szellemmel
Az egykori vasúti büfékocsi évtizedeken át szomorkodott a Közlekedési Múzeum tőszomszédságában. Kétségtelen, alapjáraton, mint múzeumi büfé, valamelyest üzemelt, de csak úgy ahogy a késő Kádár korszakban egy múzeum szükségét érezte annak, üzleti vállalkozásként valamit is csináljon. Pár bánatos perec és talán málnaszörp képezte a kínálatot, hosszú hosszú időn át.
Aztán jött a rendszerváltás. Amelynek egyik kézzelfogható és kétségtelen eredménye a kalmárszellem feléledése volt. Valaki rájött arra, hogy a népek szeretnek enni és inni (ez utóbbit különösen kedvelik) és hát a Városligetben nincs túl sok alkalom erre. Elkezdték hát bővíteni a helyet – értsd ezalatt, hogy ócska műanyag székeket és asztalokat tettek ki a placcra, később valamiféle sátortető is került felé – és láss csodát,a régi vasúti büfékocsi feléledt. Van benne már pálinka, meg sör,(Pl Stella 450 HUF, Leffe 560 HUF) meg bor, meg üdítők. Aztán megjelent a csirkemájas zsíros kenyér (275 HUF) és a bécsi virsli (695 HUF). Nagyjából ennyi
A vagon tkp nem tud semmit, de azt nagyon tudja. Merthogy znak erre, nyár elején a hársfa virágának a szaga elnyomja még a közeli Hungária körút teherautóinak a bűzét is. Egy kis csendes zúg, nem távol a világ zajától. A városi embernek ad némi természetközeli élményt, hiszen végülis majdnem a nyílt levegőn ülünk, zöld is terült körénk. Ráadásul itt nem kell kulturáltan viselkedni, semmi baj ha fölborítod a poharat, kárt nem teszel még az abroszban sem, mert az nincs. Lehet fecsegni, harapni valami, vagy csak úgy elüldögélni a barátokkal. Az árak egy csöppet pimaszak persze, de hát régen tudjuk már azt, ez a pimaszság, ez a nyerészkedő szellem működteti a világot, s benne a városligeti Vagont is.
Vagon, Budapest, Városliget, a Közlekedési Múzeum tőszomszédságában