Vörös riasztás: gödi Duna Csárda

Garantáltan rossz,
de már évek óta

A csábító szirénhangoknak tudni kell ellenállni, különben nagy baj lehet – hívja fel újra és újra a figyelmet egy kedves barátunk, bizonyos Odisszeusz. És milyen igaza van. Szóval, ha Gödön járunk a festői Duna parton és már közelítünk a Duna Csárdához, akkor öntessünk viaszt a fülünkbe, vagy jó erősen kötözzük magunkat az árbochoz, hogy a nagyobb bajt elkerüljük. A nagyobb baj alatt értendő az, hogy engedünk a csábításnak és betérünk a csárdába. Erős a vonzás, mert a hely kellemes, játszótér és Duna, finom vízszag és csinos látvány, no és a szabad ég alatt sorakozó asztalok tömege, étkező népekkel ellepve. Oldalt hal sül, néha bográcsban valami hívogató pörkölt, egy másik ablaknál többféle ételt kérhetünk, hogy aztán magunk szállítsuk a régi szép időket idéző asztalokhoz azokat.

És itt jön a bibi. Valami előttünk nem ismert átok ülhet ezen a helyen már évek óta, mert ilyen rosszul főzni, tartósan és kitartóan az már-már csodaszámba megy. Ha garantáltan és üzembiztosan vackot akarunk enni, s ezért relatíve sokat fizetni, akkor tessék csak idejönni.

Miután a hely szép időben mindig zsúfolt – hát az ég adta világon semmi sem ösztönzi a csárda üzemeltetőit, hogy egy icipicit is megembereljék magukat. Minek? Az üzlet megy, a lé dől. Kész passz.

Rendben is lenne ez – illetve nincs rendben, csak talán érthető – ha mégiscsak nem tapasztalnánk valamifajta igyekezetet. Például az egykori pici csárdát fokozatosan kibővítették, felvásárolták az összes szomszédos üzemegységet. Az utcát lezárták és egy nagy teraszt képeztek belőle, játszóteret építettek, hogy az apukák nyugodtan fröccsözhessenek. Rendszeresek a koncertek, a bulik. Oldalt tábla is hívja fel a figyelmet, hogy ezt a terjeszkedést a Széchenyi terv tette lehetővé. Csakhogy az efféle imperialista hódítás még nem hoz még minőséget magával. A közönség meg, eszi nem eszi alapon, nem kap mást. A konkurenseknek a közelben túl sok hely nem maradt. Így ha nem tud ellenállni egy első pillantásra kedves hely vonzásának, akkor úgy jár, mint mi, akik két sült halért négy szelet kenyérért meg némi savanyúért közel négyezer forintot fizettünk ki. Miközben a sülthal éppen ehetetlen volt. A csirkemájhoz adott rosejbni felért egy háborús bűnnel. Az meg csak ráadás, hogy előttünk egy a figyelmeztetésekkel nem törődő törzsvendéget éppen ötezer forinttal csaptak be.

Szóval, vörös riasztás: kerüld a gödi Duna Csárdát.

Duna csárda, Göd, Jósika utca 16. (A gát előtt)

A legfinomabb aranysárkány

A Mahr család
jó sárkánya

A szentendrei Aranysárkányban az a jó, hogy, hosszú évtizedek óta lehet ide járni és békés, családias hangulatban a legfinomabbakat enni.

A Mahr család, apa és fia, ráadásul Attila mind a kettő, neve fémjelzi az Aranysárkányt. Ők gondoskodnak arról az otthonos hangulatról is, amibe belesajdul a szívünk: tessék, így is lehet. Jaj de jó. A gyomorról meg csak csak annyit, hogy First Lady korában Laura Bush is itt ebédelt, magyarországi útja során. Értjük a választását.

A látványkonyhában minden a szemünk láttára készül, itt kérem nincs titok, csalás, kotyvasztás. Jó nézni a szakszerű mozdulatokat is már, elképzelni, hogy milyen nagyszerű lesz mindjárt, amit kapunk.

Az lesz. Kezdjük mindjárt a gulyáslevessel cipóban (1.100 HUF) Marhahúsból, zöldségek sokaságával, fűszeresen készül, kézzel gyúrt csipetkével, házi cipóban tálalják. S ha elhangzik a felszólítás, huncut, aki a tányérját meg nem eszi, hát nem jövünk zavarba. Irtózatosan nagyot hibázna az, aki kihagyná ezt a levest.

A rozmaringos báránycomb (3,600 HUF)-nál bizony, megremegünk, hogy csak-csak ezt kellene, különösen, amikor a chef úr elmagyarázza, hogy a báránycombot rozmaringgal pácolják, roston sütik, zöldségekkel együtt grillezik, mentás burgonyapürével tálalják, és külön chilis kesudiómártást kínálnak hozzá. De aztán mégiscsak férfiasabb feladatnak gondolunk egy Angus steak hagymásan, zöldborsmártással (4.200 HUF) mely szegényke dél-amerikai angus marhából vágatik ki, mi jó angolosan szeretjük, grill zöldségekkel, steak burgonyával, sült hagymával erősítünk rá, és a zöldbors mártást is alaposan kitunkoljuk hozzá.

Az étlap izgalmas, az ételek pazarok, a szerviz csodás – a társaság kiváló, őszintén szólva, van olyan érzésünk, hogy itt kellene maradnunk a sárkány gyomrában az idők végezetéig és csak enni, enni, enni.

Kicsit sajnáljuk is a legkülönfélébb turistákat, hogy ők nem juthatnak ide vissza oly könnyedén, mint mi, bennszülöttek. Büszkék kihúzzuk magunkat, a külföldi gourmet-k előtt, hogy nekünk ilyen Aranysárkányunk is van. Két, ily nagyszerű vendéglőssel. Van remény hát

Aranysárkány, Szentendre, Alkotmány u.1/a (A Főtér fölött)

Tatai tandori (nem Dezső) a Pikant vendéglőben

Pincétől a muffinig
A tatai Pikant étteremben az a jó, hogy finomat lehet enni, kellemes a kiszolgálás és a városka is sok kedves látnivalót és több kitűnő vendéglőt rejt. Ezek egyike a Pikant. Úgy van berendezve, ahogy a mai kor vendéglátóipari egységeinek belsőépítészei az elegánsat és a modernet elképzelik. Mentségükre szolgáljon a nagy üveg portál, amelyen keresztül szépen besüt a nap és ez megengedőbbé tesz minket az Építők partja poszt-szocreál látványával és az egymás hegyén hátán, a füvön parkoló autókkal szemben.

A pincérek kedvesek, pedig sokan vagyunk, összevissza és sokfélét rendelünk, de állják a sarat. Az olaszos paradicsomleves mozarellával ( (790 HUF) sűrű, ahogy kell, de talán egy picit túl édes. (És mi az, hogy olaszos, miért nem olasz?) Az erőleves (690 HUF) viszont úgy jó, ahogy van, ráadásul sokféleképpen lehet kérni, tojással, zöldséggel, galuskával. A fokhagymaleves (790 HUF) tisztességes alkotás.

Következik utána egy tandori csirkemell (1890 HUF) ami nagyon jól néz ki, ötletes, kedves dolog – és amikor beleharapunk, akkor is úgy véljük több, mint megfelelő. Persze, ha igazi, jellegzetes tandorira vágyunk nem ez a hely fog elsőnek eszünkbe jutni, de semmi gond. Nem bánjuk meg a döntést, pedig azért kedves étkezőtársaink rendeléseit is megpróbáljuk, hát van áttekintésünk. A fűszeres mustárban érlelt pulykasteaket (kaptunk egy zónát, ami 1253 HUF, pontosan) – rendesen megcsinálva, átsülve, érlelve – bátran neki lehet vágni. A pincepörkölt (1960 HUF) nem okoz osztatlan elismerést, unalmas és nem elég „pincei” ez a pörkölt – szebb emlékeink vannak erről a fajta fogásról – lehet ez a hely már túl kifinomult ehhez. Aztán a kósersági szabályok iránt kevésbé érzékeny asztaltársak egy mustáros, fokhagymás sertésflekkennel (1.790 HUF) birkóznak meg, hatalmas adag, mondják róla, hogy igazán ügyesen elkészítve, szaftos, de nem túl zsíros – szóval kitönőre osztályozzák.

Lezárja életünk e fejezetét egy csokoládés muffin, fagylalttal és csokiöntettel (690 HUF) amelyről csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk és mi azzal a gondolattal gurulunk ki, hogy az élet, mégiscsak szép.

Pikant étterem, Tata, Építők parkja, nem messze az Öreg-tótól, a lángossütők mögött